Köszi!!! XD

-Úgyszintén.-mondtam,majd Shinára néztem,aki a sarokban ücsörgő párducot nézte.

Kérdőn vizslattam a nagymacskát.

-Örülök hogy találkoztunk-mosolyogtam, miközben Emilyre néztem, aki a sarokban ült.-Na mivan, nem azt mondtad még valamikor, hogy a lényeg, legyenek látogatók?-kérdeztem nevetve, mire ő csak rámfujtatott.

-Kösz.Életmentő vagy.-mondtam,majd belekortyoltam.Amúgy Nalah vagyok.

-Én meg Shina.-mondtam én is ,miután lenyaltam a számról a tejet

Persze!-válaszoltam a lánynak, és hátra siettem  egy ajtón. Párperc múlva kijöttem, és leraktam a lány elé egy caphuchinot, az állata elé meg egy tál tejet.

- Sarah vagyok.-mondtam.

-Emily.-válaszoltam, majd sarah felé fordultam-ugye, én megmondtam.

Csak elmosolyodtam, majd leültem egy székre.

Unottan ültem a Caffe star nevezetű kávézóban. Egyedül voltam. Mostanában, kevés volt a látogató. A boltom kezdett összeomlani. Emilyre pillantottam, ő csak az orrával tologadta a székeket:

-Mit csinálsz? Úgy se jön senki.-mondtam.

-szerinted. szerintem meg igen.-válaszoltam, és tologadtam tovább a székeket.

Nagyot sóhajtottam, és megittam a kávémat. Leraktam a poharat, és hallgattam az óra ketyegését.

A csajnak sikerült megmenteni a farkaskölyköt.Ő ért oda hamarabb.Rámosolyodtam a lányra és odamentem.

-Gratulálok...nem hittem hogy fel tudsz állni az esés után.De te értél oda hamarabb még így is...Gondoltam ha te érsz is oda hamarabb elveszem tőled és végignézetem veled hogy hogy ölöm meg.Kitartóerő az van benned...Ezt szeretem.-azzal még egyszer elmosolyodtam.Sarkonfordultam és eltűntem...

Koru megjegyezte,hogy lenyugodhatok,mert csak egy kölyök volt.Csak...Az még rosszabb.Mondta,hogy van még egy a kotorékban,és ha hamarabb ér oda mint én,azt is elintézi.Már indultam volna,hogy megmentsem,mikor ez a piszok meglökött és zuhanni kezdtem.Nagy puffanással csapódtam a földbe.Nem bírtam megmozdulni.Ekkor egy farkaskölyök nyüszítésére lettem figyelmes.Emiatt a hang miatt voltam képes felállni.Elkezdtem futni,az öreg tölgy felé.Mikor odaértem a kotorék úgytűnt üres.A szivem összeszorult.Megpróbáltam utánozni egy anyafarkas hívóhangját,hátha még él a kicsi és előjön.Bevállt.Úgy 3 fával odébb volt még egy kotorék ásva,és abból pedig egy fej kandikált ki.Odasiettem és belenéztem a lyukba.Egy fekete farkaskölyök feküdt benne.

Tekintetéből kivettem,hogy halálosan megrémült.Felvettem az ölembe és elkezdtem simogatni.Éreztem,hogy kezd megnyugodni,mikoris hirtelen elkezdett morogni.Megfordultam. Megpillantottam Korut,amint már megint sátánian vigyorog ránk.

Adria utánam jött.Egy fa teteén ücsörögtem.Ökölbe szorította a kezét.Észrevette hogy farkast kajáltam.

-Menny innen.Ne üsd bele mindenbe az orrod...Amúgy kölyök volt.Ha meg akarod menteni a másikat akkor az öreg tölgy alatt van a kotorék.Van még egy.De nem sokáig ha én érek oda hamarabb.-azzal meglöktem a lányt a melkasánál és leesett.Egyébként is szédült.Én pedig elindultam a kotorék felé...

Ambery mondta,hogy jön velem megkeresni Korut.

-Ne erről szó sem lehet.-ültettem,vagy inkább toltam le egy fa tövébe.-Járni alig bírsz,nemhogy harcolni!Ilyen állapotban Koru egy másodperc alatt elintézne!Itt maradsz!Mindjárt jövök!-azzal elfutottam.

Nemsokkal később megpillantottam Korut egy fa tetején.Elfogott a hányinger.Éreztem rajta a farkasszagott.Farkast evett!Hihetetlenül dühös lettem.Felugrottam a vele szemben lévő ágra és ökölbe szorítottam a kezem.

-Te kis...-nem találtam szavakat.-Elősször megtámadod a barátnőmet,aztán farkast ölsz.Ha nem is találtál mást,akkor is legalább a szagodat eltüntethetted volna.Tudod,hogy hányok a szagtól.Ráadásul tudtad,hogy utánad jövök.Ezt direkt csináltad?-meg kellett támaszkodnom a fa törzsébe,mert megszédültem.

A vámpír elment a kezemen egy harapás volt.Adria felébredtt és beleharapott a kezembe.Elkezdte szívni a vérem.Kicsit nagyon beszédültem.Aztán abbahagyta.Azt mondta nem akarta h bajom legyen.

-Ez kedves tőled.Nincs nagyon kedvem vámpírrá változni és köszi!-azzal megfogtam Adri kezét és elindultam.Nem voltam erőm teljében ezért megbotlottam és összeestem.Aztán felálltam.

-Na...szóval most megyek veled és megkeressük azt a vérszívót!

Megindultam Koru után.De aztán Amberry csinált velem valamit,és minden elsötétült.Amikor felébredtem,láttam,hogy koru elfut.Ambery felé kaptam a fejem.A kezén volt egy harapásnyom.Csak egy ésszerű megoldás jutott az eszembe.Felálltam és odamentem a lányhoz.

-Maradj nyugton.Lehet,hogy ez fájni fog.-mondtam, azzal felemeltem a sebes kezét.

Beleharaptam.Ambery fájdalmasan felordított.Nagyon sajnáltam,de nem volt más ésszerű megoldás.Elkezdtem szívni a mérgezett vérét.Kb.2 perc után úgy éreztem,hogy a vére tiszta.De nem bírtam leállni.Olyan finom volt.Ekkor elképzeltem magam előtt a barátnőmet,ahogy élettelenül fekszik előttem a földön.Majden sírva fakadtam.Ez adott erőt,hogy elengedjem.Szerencsére nem vesztett sok vért.A biztonság kedvéért leültettem egy fa tövébe.

-Bocsáss meg Ambery.De ez volt az egyetlen ésszerű megoldás.Mert,nem akartam,hogy te is olyan szörnyeteg legyél,mint én.Nem tudtam volna elviselni,ha átélted volna mindazt a szörnyűséget,amit én is át éltem.-mondtam,azzal letéptem egy darabot a pólómból és a vérző sebe köré csavartam.

Adria jött a csorda szarvasunkal.Észrevettem hogy egy kis kjcsi van az erdőben.El is indultam arra.A lány megfogta a torkom és levágott a földre aztán egy fához is nekiteremtett.Sikerült egy kisebb sebet ejteni rajta.Aztán elszaladtam mivel észrevettem hogy Adria ébredezik és nem volt kedvem kettővel küzdeni főleg hogy Adria agyszer a csapatunkba tartozott.Megy hát láttam hogy a vérfarkascsaj alkémista.

Adria azt mondta maradjak.Meg fogadtam hiszen nem akartam bajba sodorni se őt se magamat.Adria elment.Egy olyan 10 perc múlva valaki felém kezdett el jönni.Először azt hittem Adria.De vámpír szaga volt.Támadó pózt vettem fel.Felcsimpaszkodtam egy fára.A vámpír megállt a fa alatt én meg ráugrottam egy mozdulattal a földre tettem.Megfogtam a nyakát és egy fának vgtam.Láttam felénk jön Adria is.Nem akartam hogy baja essen.

-Puellae paralyticus-modtam a kezemet a földre téve.A szemem kéken világított.A lány a fához esett és megbénult.Ez csak 20 percig tart.A vámpír torkon fogott és meg akart harapni.Megfogtam az arcát és oldalra tekertem.Megfogtam a kezét és leszedtem a nyakamról.Odébb ugrottam.A vámpír észrevette hogy a lány megbénult és neki akart rontani.Megfogtam a ruháját és hátra rántottam.Megfordultam és ököllel képen vágtam.A srác leült.Nem tudom miért de hirtelen elillant.Én csak álltam.Aztán térdre zuhantam.Észrevettem a kezemen egy nem túl nagy harapást.Végigfutott a hátamon a hideg.

Láttam,amint a lány felült at egyik nőstény hátára.Szerencséra kifogta a legszalídebbet.Elkezdtem gondolkodni,hogy említette-e a nevét.Ambery.Igen,ez az.pár óra mulva elértük a tábort.Mikor már szaglótávolságba kerültün megállítottam a menetet.

-Te maradj itt.Ez most,akármien kemény is vagy,veszélyes egy farkasnak.Az életedet kockáztatod,ha be jösz ide.Még én is.-fordultam Ambery felé.Leszálltam a szarvashoz és gyalog indultam tovább.-Ja és.Tartsd meg a szarvast.Szerintem megkedvelt.-mosolyogtam hátra. Mikor beértem a táborba mindenki gyilkos tekintettel nézett rám.Én nem foglalkoztam velük.Egyenesen Koru,a vezér felé vettem az irányt.Ő persze ott volt,ahol mindíg is szokott lenni.

-Nocsak,Adria.Csodálom,hogy vissza mertél jönni.Mi szél hozott erre?-megeresztette vérfagyasztó mosolyát.Most valamiért nem rázott ki a hideg.

-Visszahoztam a szarvasokat.Nem kicsit kóboroltak el.-én valahogy nem brtam visszamosolyogni.De aztán rögtön halálra rémültem.

-Látom hosztál kaját is.Mostanában farkasokkal cimborálsz?Igazán kár.-Fejével az erdő felé bökött.Rögtön tudtam,hogy kiszagolta Ambery-t.

-Ne merészeld megtenni!-próbálltam fenyegettem meg,de amint láttam ez nem igazán vált be,mivel elindult az erdő felé.

A csajszi ráült az egyik hátára mert azt mondta h az övék.És vissza akarja vinni.Tehát ráültem egy másikra és elindultunk.Már nem voltam kannyira mérgesek.Megcsaptam az alattam lévő szarvas hátsóját és kicsit megindult a csorda.>.<"

A lány még mindig nem árulta el a nevét.Utána megjelent alattunk egy csapat szarvas.A csaj leugrott,de utána a szarvasok megtámadták.De valami nem stimmelt ezekkel az állatokkal.Sehogysem akartak megdögleni.Az egyik állat a szemembe nézett és én azonnal lemerevedtem. Ezek a mi szarvasaink.Vagyis a volt csapatomé.Még régebben mindegyiket megharaptuk,hogy mindig legyen élelmünk.Tudtam,hogy a lánynak semmi esélye és már ígyis vesztésre állt.Leugrottam az immár farkassá változott lány és a szarvasok közé.

-Ho,ho,ho,hó!Nyugi,nyugi!Nincs semmi baj!-Csitítottam a szarvasokat.-Minden rendben.Emlékeztek rám?Minden rendben.

Láttam,hogy kezdenek lenyugodni.A vezérszarvas odajött hozzám és a fejét a melkasomra hejezte.Én persze elkezdtem simogatni.Nagy szerencse,hogy pár perce ettem.Miután a szarvas hátralépett,a lányhoz fordultam.

-Vissza kell őket vinnem a táborba.Igaz,hogy már nem vagyok tag,de ott senkinek nem tudnak ártani.-azzal felültem a vezérszarvas hátára.

A lány jobban lett miután elmondtam neki a tényeket.Elment 'kajálni' és utána visszajött.Azt kérdezte hogy hol is tartottunk.Hirtelen megjelent a fa alatt egy csorda szarvas.

-Na innen hogy jutunk le?...-kérdeztem kicsit nevetve.Leugrottam az egyik szarvas hátára és végigugráltam a többin.Kicsit megijedtek és rám támadtam.Felvettem farkas alakomat és morogtam egy hangosat.

Nem igazán érdekelte őket.Csak néhány fiatal borjú és az anyjuk ment hátrébb.Kb.100an voltak én meg egyedül.Néhányba sikerült beleméjeszteni a fogamat de nem sokat segített.

-Adria!!!...Nem segítessz egy kicsit?!-kiáltottam.Ekkor nekem akart jönni alegnagyobb.Én megragadtam a nyakát és ledöntöttem.Nem állt szándékomba megölni.Hát nem is halt meg.Figyelnem kellett a többire is.

-Mi a gyász?...Halhatatlan emberről már hallottam de halhatatlan szarvasokról még sosem...-jegyeztem meg kissé humorosan.

Miközben pityeregtem a lány utólért és felmászott elém a fára.Átölelt és azt mondta,hogy nem akart megbántani,csak nem bízik a vámpírokban.Kezdtem jobban lenni.

-Megértelek.Mindenk így van vele.Ezért is próbálom titkolni azt az énem.-halvány mosoly ment az arcomra,de ez szívből jött.-Amúgy a nevem Adria,de szólíts csak Adria-nak,ha neked úgy jobb.És ha most megbocsátasz egy 2 percre.-mosolyogtam rá inmár sokkal vidámabban.Leugrottam a fáról és elfutottam.Leterítettem egy őzet.Gyorsan megittam és már szaladtam is vissza a fára.Mikor leültem,letöröltem még egy csepp vért a szám sarkábol.Eléggé csúnya foltot hagyott a fehér pólómon.

-Mostmár sokkal jobb.Nos,hol tartottunk?-mosolyogtam rá a lányra ismét

A lány elfutott a fákon nem akartam megsérteni csk nem tudtam mit is akar valójában.De nem így terveztem.A lány után futottam.Kicsit furdalt a lelkiismeret.Már 1 órája kerestem de nem találtam.Még a szélse arra fújt amerre kellett volna.Egyszercsak hirtelen rám esett valami nedves.Azt hittem esik az eső ezért behúzódtam jobba egy fa tövébe.Felnéztem és itt volt a lány.Nem hittem hogy megtalálom.Nem vet észre,csak sírt.Átváltoztam emberré.

Felmásztam a fára nagy nehezen és elé ültem.Láttam az arcán kicsit megijedt.Átöleltem a lányt.

-Nem akartalak megbántani csk nem bízom a vámpírokban és te félig az vagy.Bocsi.

A farkas odadugta az orrom elé ez egyik nyulat.Csábító volt az illata.Lemerevedtem,mert nem akartam leleplezni magam,de pont,hogy ezzel sikerült.Hátraugrottam.A farkas morogni kezdett rám és hátrahúzta a másikat.Nem tudtam mit csináljak.Végre jobban megismerkedtem valakikkel,erre ők rájönnek,hogy milyen szörnyeteg vagyok.Gyorsal felugrottam a felettem lévő fára és odafönt futásnak eredtem.Hallottam,amint valaki követ.Eléggé messze kerültem attól a helytől,ahonnan elindultam,ezért lassítani kezdtem,majd végül megáltam és leültem az ágra. Éreztem,amint egy könnycsepp végogcsurog az arcomon.Életemben kétszer sírtam eddig.Amikor a vámpír társaim elüldöztek,és most.

-Cszöhh...Nem vagy éhes mi?-Odadugtam az orra elé az egyik nyulat hátha kéri.Gondoltam fáratt és nincs ereje vadászni.Amint a lány elé tettem a nyulat láttam hogy eléggé merev lett.Mi baja lehet?Amint közelebb mentem a lányhoz hirtelen hátra ugrottam.

-Te forwolf vagy!!! Vámpír és farkas keveréke ugye?!...-morogtam rá.Támadó pózt vettem fe,de nem állt szándékomban bántani a lányt.Beleharaptam Milo pólójának a hátuljába és hátra rántottam.Nem tudtam mit akar tenni a vöröskajú lány. Nem hiszem  hogy ránk akart támadni de jobb ha vigyázunk.

Az egyik elég nyersen vette a humoromat.Kijelentette,hogy éhes,és már fogott is 3 nyulat.Összefutott a nyál a számban,de nem akartam magam lebuktatni.

-Kösz,de nem kérek.Nem rég ettem.-de aztán a hasam korgása rögtön elérulta,hogy füllentettem.

A csajszi elkezdett humorizálni miután levágott egy szaltót.

Ok...az én nevem Ambery!...Én éhes vagyok a város messze van a nyulak meg közel.Szóval én ha nem bánjátok vadászok.-átváltoztam és már el is ejtettem 3 nyulat.-Mi az?...Ha éhesek vagytok fogjatok magatoknak.Könnyű préda nem nehéz elkapni.Ha gnú lenne akkor levadásznám nektek de ez olyan mint a chips.Megfogod és elropogtatod.

Rosszul léptem és megmozdult alattam az ág.Az egyik lány észrevett és intett nekem.Az integetése felkavarta a levegőt és megrosszabbul lettem.Megszédültem és zuhanni kezdtem lefele.Szerencsére félúton észbekaptam és egy látványos hátraszaltót csináltam,majd lábra érkeztem.Megfordultam és ott állt előttem a 2 farkaslány.Vagyis az egyik térdelt.Eléggé néztek.Talán nem láttak még lányt szaltózni?

-Hello!Mi a szitu?Csukjátok be a szátokat,mert belerepül a légy.-kitört belőlem a gyilkos humorom,amivel gyakorlatilag mindenkit lefárasztok egy öt perc alatt.

Egyszercsak megzörrent a fa lombja.

-Ki az?-kérdeztem.Felnéztem és észrevettem egy lányt.Hát ez fura ennek is farkas szaga van.Gondoltam nem akar bántani minket ezért intettem neki h jöjjön le onnan.

Éhesen sétálgattam az erdőben.Éppen a töriórát lógtam el.Támazárót írtam volna,de aznap semmi kedvem nem volt hozzá.Mások szagát éreztem meg,erre a hasam hangosan megkordult.Már egy hete nem ittam senkinek a vérét.De a szagok utána rögtön elvették az étvágyam.Farkasok.Tőlük mindig rosszul lettem.Ezért is üldöztek el a többiek.De talán az is közrejátszott,hogy félig én is az vagyok.A szag egyre közelebről jött.Két alakoz pillantottam meg,ezér felurgrottam az utamba eső első fára és a levegőbe mentem feléjük tovább.

A lány bemutatkozott és megkérdezte vérfarkas vagyok e.

-Az én nevem Ambery...és egyébként honnan tudtad?

A lány felém jött.De elesett egy gödörben.Odamentem hozzá.Megfogtam a karját és felsegítettem.

-Jól vagy?...-kérdeztem.

Az erdőben sétáltam a szokás kedvéért.Most is kihalt volt mint mindig pár nyuszi megy őz elillant előttem.A szél egy lány szagát hozta.De nem igazi lány volt hanem olyan más.Felmerült bennem az hogy lehet hogy ő is farkas. Elindultam arra amerről a szag jött.Megpillantottam a lányt.